Aminaret a hajdani Kethuda dzsámihoz tartozott. 40 méter magas, az erkélyre 98 csigalépcső vezet fel, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra.

Története:

A mináré az egykor hozzátartozó, de azóta lebontott dzsámival együtt az egri török uralom kezdetén – a XVII.század elején – épülhetett. Egernek 1687. december 17-én történt visszafoglalása alkalmával a dzsámi épületét a katolikusok kapták meg, akik az Szt. József tiszteletére szentelve káptalani templomnak használták. A már templommá alakított dzsámit 1727-ben Erdődy püspök az irgalmasoknak adományozza, azzal a céllal, hogy az a közelében építendő irgalmasok kórházának a kápolnája legyen. Az irgalmasok 1730-ban a templomot újrafedik. Nagyon valószínű, hogy a még török eredetű kupolát ekkor fedik első ízben sátortetővel, de az is lehetséges, hogy az elpusztult kupola helyébe emeltek új tetőszerkezetet. 1744-ben a templomot sekrestyével bővítik.

A ma is álló minárét – melynek a süvege már korábban elpusztult – Pyrker (1772-1848) érsek fedette be 1829-ben egy bádogkupolával, amelyre ugyanekkor helyezték el a félholdra állított keresztet.

A minárét a Műemlékek Országos Bizottsága 1897-ben Möller István tervei alapján restauráltatta, amelynek során a torony csúcsát új kősüveggel látta el.

A mináré gondosan faragott vöröses homokkőkváderekből épült. A tizennégyszög alaprajzú építményt többszörösen tagolt, sztalaktitokból képzett konzolsorral alátámasztott körerkély tagolja, amelyre a mináré belsejében elhelyezett csigalépcsősor vezet fel. A lábazaton ismétlődő kettős tagolású szamárhátívvel lezárt tükörmező sor fut körbe. A lábazat északi oldalán van a mináré bejárata, amely eredetileg nem a szabadból nyílott, hanem a dzsámiból. Az ugyancsak tizennégyszögű törzshöz az alapból való átmenetet a konikusan kialakított átmeneti tag képezi, amely szintén tizennégyszög keresztmetszetű. Az alapot az átmeneti tagtól körbefutó szögletes keresztmetszetű párkány választja el.

Az átmeneti tag oldallapjainak felületét – az egyes oldallapoknak megfelelően – egymást átlósan metsző pálcatagok díszítik.

A törzset az alsó és felső végződésénél egy – egy pálcatagból alkotott gyűrű zárja le. Az alsó övgyűrűn körbefutó és ismétlődő stilizált növényi ornamentika ül, amelynek mélyített vésésű mezői igen plasztikus hatást keltenek. Hasonló, de geometrikus mintájú mélyített tükörmezőket találunk a törzset fölül lezáró övgyűrű felett is.

A mináré körerkélyét ötszintben elhelyezkedő, sztalaktitokból képezett konzolsor tartja. A körerkélyt kerítő vaskorlát a XIX. század folyamán készült. Az erkélyre a mináré bejáratához hasonló, félköríves záródású ajtónyílás vezet, amely a mekkai irányba néz.

A minárét felül lezáró koronázó főpárkány négyszintben tagolt és plasztikájában a körerkély konzolsorát utánozza. Ez alatt ugyancsak körbefutó övgyűrűt találunk, amely alatt és fölött egyaránt bemélyített vésésű ornamentika húzódik körbe.