SZOMOLYA

Története

A településen már több mint egy évezreddel ezelőtt is éltek emberek. A falu határában található a kaptárkő. Régészeink azt tartják, hogy a népvándorlás kori emberek urnatartói vagy áldozati fülkéi voltak. Mások úgy vélik, hogy az ősi méhészet emlékei, s a fülkék maguk lehettek a méhek lakásai. Az előbbi feltevés mellett szól, hogy kaptárkövek fülkéiben áldozati tárgyakra leltek. A kaptárkövek elnevezései is arra utalnak, hogy ezek ősi kultuszhelyeken állnak (például ördögtorony, kőasszony, királyszéke stb.).

A honfoglaló magyarok is letelepedtek a tájon, s már az Árpád-korban építettek templomot. Szomolya nevével már a XIII. században találkozhatunk a Bélapátfalvai ciszterci kolostor építkezésének okirataiban. A falunak több birtokosa is volt, közülük hosszú ideig az egri káptalan, aki még 1935-ben is 1208 kataszteri holdat birtokolt. A törökök a községet feldúlták és adófizetésre kötelezték. Földrajzi helyzete miatt azonban sem a török-, sem a kuruc kor harcai nem tettek nagy kárt a faluban.

Korabeli feljegyzések szerint már az 1300-as években jelentős volt a szőlőművelés Bükkalján, de általánossá a XVI. század végétől, a XVII., XVIII. században vált. Fellendülésének a növekvő kereslet mellett az is oka volt, ebben az időben terjedt el a földesúri birtokokon a majorsági gazdálkodás, mely nagyarányú robotterhek növekedésével járt együtt. A jobbágyok – mivel nem maradt idejük saját földjeik megművelésére – az önellátás helyett az árutermelés felé fordultak. A bort mind a bel-, mind pedig a külföldi (Lengyelország) piacokon jól lehetett értékesíteni.