Amai Szépasszony-völgyi pincesorok, mintegy emberöltő óta Eger legismertebb részét képezi. Borospincéi az utóbbi néhány évtizedben idegenforgalmi jelentősége révén országos hírre tett szert. A pincék kialakulásának kutatása, feltárása során két kérdésre kell megtalálnunk a választ:
– a völgy mai, illetve korábbi földrajzi neve és azok eredete;
– mikor vágták az első borospincét, és mikor alakultak ki a híres pincesorok;

A város központjától mintegy fél kilóméter távolságra, ÉK-DNY irányban húzódó völgy- a levéltárban fellelhető dokumentumok alapján – megállapítható első neve: Koháry völgye. Az egész térséget 1772-1774-ben Koháry-völgy néven emlegették. A név eredete meglehetősen könnyen megmagyarázható. A 91 éves török hódoltság végén a felszabadító császári csapatok 1687-ben Eger vára és a város köré szoros gyűrűt vontak. A blokád nyugati szakaszán állította fel gróf Koháry István, zömében hajdúkból álló csapatainak táborát, az úgynevezett „sáncát”. Ezzel magyarázható a Koháry-völgy eredete. Kétségtelen azonban, hogy bár ez a név a 17. században használatossá vált, ez az elnevezés nem volt kizárólagos. Egészen a 19. század derekáig, amikor megjelenik a ma is használatos Szépasszony-völgy elnevezés.
A sánc mai felső borospincesor, az úgynevezett „Öreg sor” felett, a térség és az egész város fölé kiemelkedő dombháton feküdt. Itt található a Farkas völgyön csörgedező, máig is Koháry- kútnak nevezett forrás is. A város a 18. század közepéig városfallal volt körülvéve, melyen kapuk voltak. Egyike volt a Hatvani kapu, mely egyben a völgy kapuja is volt. Az 1687-es vár ostromában ezen a területen sebesült meg gróf Koháry István a „poéta hadvezér”.