Aki még sose vett részt borkóstoláson, az jobb, ha elkönyveli magában; az élet egyik legnagyszerűbb kalandjától fosztotta meg magát. A kóstolás ugyanis nem csupán mással nem pótolható művészeti élmény, hanem egy olyan káprázatos utazás, amely történelmi időkön vezet keresztül. Egészen a gyökerekhez. Mert a jó bor akár az emberi DNS; információt tárol múltról, jelenről és jövőről. Az üzenet megfejtése a kóstolást végzőtől függ. Éppen ezért nem mindegy, mit és hogyan teszünk. A következőkben némi bepillantást adunk, mire is kell a „nagy utazás” alkalmával odafigyelnünk.

MILYEN LEGYEN A POHÁR?
Mindig talpas és sima legyen, vékony üvegből készüljön, mert a bor árnyalatait így tudjuk kellően érzékelni. Fontos még, hogy a pohár alakja a szája felé kissé szűküljön.

HOL KÓSTOLJUNK?
A borkóstolást világos, tiszta levegőjű helyiségben végezzük. Ez fontos követelmény, mert a különböző erősebb szagok befolyásolhatják a bor ízének érzékelését. Kóstolás előtt sose fogyasszunk fűszeres ételeket!

MILYEN LEGYEN A BOR ÉS MENNYI?
Bármilyen szomorú hír is, de a kóstoláshoz fél és 1 dl közötti mennyiség bőven elegendő. Ez ugyanis az a mennyiség, mit kilöttyintés nélkül meg tudunk forgatni a pohárban. És még egy rossz hír: a kóstolást sose kezdjük azonnal a borivással. Előbb alaposan vegyük szemügyre a bor színét, tisztaságát. Ha elég gyakorlatra teszünk szert, fehér boroknál már a színből is képesek leszünk megállapítani az adott bor korát. Általánosságban igaz, hogy minél sötétebb a fehérbor színe, annál idősebb. A kezdő kóstolók számára talán hihetetlennek tűnik, de az eleve sötét színű vörösbornál ugyanilyen jól megállapítható a színből a bor kora. A lilás-bíbor színű meglehetősen fiatal, a nagyon idős bor pedig téglavörös színű.

MIÉRT FONTOS A BOR ILLATA?
Mert a bor illata egyöntetűen utal a bor fajtájára. A jó bor illata gyümölcsökéhez, virágokéhoz, fűszerekre hasonlít. Egyes vörösboroknál még a csokoládé, pörkölt kávé aromája is felfedezhető. Ez leginkább az égetett tölgyfahordósbarrique érlelésnek köszönhető. Vannak, akik állati jegyeket (pézsmaillat, állati bőr, szőr szagát) is megérzik különböző vörösboroknál. És ez nem pusztán az érzékszerveink által okozott játék miatt van. Inkább a természet örök körforgá sára és az élőlények egymásrautaltságára utal.

HOGYAN ÉRZÉKELJÜK A BOR ÍZÉT?
Semmi esetre se úgy, hogy fenékig lehajtjuk a pohár tartalmát! Azt a keveset is meg kell becsülnünk, ami kóstolásnál rendelkezésünkre áll. Ne feledjük el a mondást: ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot sem érdemli!

Kortyoljunk egyet a borból és többször járassuk körbe a szánkban, hogy nyelvünk minden ízérzékelő része részt vehessen! Először a bor fellépése tudatosul bennünk (savas, lágy, kemény, élénk stb.). Lehet vízszerűen sima vagy enyhén pezsgő. Az ízek harmóniájának megállapítása után a bort nyeljük le, és vizsgáljuk meg az utóízét!

A bornak a savak adják meg a gerincét, az alkohol alakítja az ízét és tartósítja. Az esetleg sok alkoholtól a bor kissé édeses lesz. Minél később állítják le a bor erjedését, az annál szárazabb lesz, ha ugyanis hamar leállítják, akkor az erjedő mustban levő elbontatlan cukor megmarad, és a bor édes lesz.