Művelési mód

Kaló Imre kétféle művelési rendszerben dolgozik, az egyik az “örökölt”, amely régen TSZ szőlő volt, ennek térállása 3 méteres sortávolság 1 méteres tőtávolság. Eredetileg az ernyő műveléses rendszer volt, de átalakították: jelenleg 40-50 cm magas combokat alakítottak ki, amelyen egy félszálvesszőt hagynak (6 szemmel), és a Guyot művelési módhoz hasonlóan lekötik a vezető szálra. Biztosító csapot nem hagynak.
A másik, az “új” szőlő, amely 220 cm * 90 cm térállású, szarvművelésű szőlő. Tőkénként 2-3 szarvat hagynak, amelyek 10-20 cm-re vannak a földtől. Szarvanként 2-3 szemes csapot hagynak (a két szarvas tőkén szarvanként hármat, a három szarvason szarvanként kettőt), tehát a rügyek száma ennél a művelésnél is összesen hat. Biztosító csapot itt sem hagynak.

Talajmunkák

Mindkét művelési mód esetén a sorokat géppel művelik. Ősszel mélylazítást kap a szőlő, 40-50 cm mélyen. A sorok művelése a csapadék mennyiségétől függ. Azokban az években, amikor nagyon sok az eső, akkor csak minden második sort gyomtalanítják, míg a közöttük levő sorokat csak kaszálják. Ennek az az értelme, hogy a kaszált sorokon nem süllyednek el a gépek, onnan meg lehet oldani a permetezést, míg a nyitott, állandóan saras sorokban ez nem lenne megvalósítható. A sorokat kultivátorral (rugós kapákkal felszerelt adapterrel) gyomtalanítják, átlagosan 3-4 alkalommal évente, de a zöldmunka után tárcsázással zúzzák be a levágott hajtásokat.

Tápanyag utánpótlás

Kaló Imre termőterülete barna erdőtalaj és csernozjom (mezőségi talaj), ami a két leggazdagabb termőtalaj-típus. Ezért tápanyag utánpótlásra nincs szükség, de amúgy is azt tartja kívánatosnak, hogy a növény ne a felső talajrétegből vegye fel a tápanyagot, hanem minél mélyebbre kényszerüljön a gyökérzete.
Mivel a talaj riolit-tufát is tartalmaz, ezért a talaj pH értékét meszezéssel célszerű javítani 15-20 évente.
Kb. 1 kg / tőke terheléssel dolgoznak, ami pl. rizling esetén 8-10 fürtöt jelent, sárga muskotály esetén 4-6 fürtöt. Kaló Imre szerint ilyen alacsony tőketerheléssel a talajt nem lehet kimeríteni, de ha egyik másik tőke gyenge, akkor abban az évben annyira visszametszik, hogy ne hozzon termést, így erősítik meg a tőkét.

Metszés

A korai (januári) metszést nem kívánatosnak tartják, a nagy téli fagyok okozta károk miatt. A metszést februártól március elejéig végzik. Fontos szempont, hogy minél rövidebb ideig legyen a nedvkeringés megindulása előtt seb, ugyanakkor az is kívánatos, hogy a metszési felület egy kicsit száradjon be, mert így kevésbé könnyezik a tőke.

Zöldmunkák

Az új telepítésű szőlőben a hajtások 30 centiméteres hosszánál történik az első kötözés, amikor szarvakon kihajtó hajtások közül a belsőket letördelik, és a 6 szemen kívül még négy hajtást hagynak meg. Az “örökség” szőlőben ez az első befűzések ideje, és a tőkefejen megjelenő hajtások közül itt is négyet meghagynak, valamint a törzset is letisztítják.
A 6 szemen felül meghagyott további négy hajtással a vessző vastagságát állítják be. Kaló Imre szerint általánosságban a vessző akkor megfelelő, ha a kisujj és a hüvelykujj közé esik a vastagsága. Az ennél vékonyabb, illetve vastagabb vesszők megfigyelései szerint rosszabbul bírják a téli fagyokat. Ezen felül a meghagyott hajtások a viharkárokat is mérsékelni tudják, ilyen esetben tartalékként szolgálnak.
A hajtásokat az új telepítésű szőlőben 150-180 cm magasra engedik megnőni, efölött árnyékolna, míg az örökség szőlőkben a hajtások hossza elérheti a 2 méteres nagyságot is.
A hónaljhajtásokat nem törik ki tőből, hanem 2-3 levél után elvágják. Az őszi időszakban ugyanis a hajtás alsó levelei elöregednek, már nem megfelelően fotoszintetizálnak, és ilyenkor a meghagyott hónalj-levelek veszik át a cukortermelés feladatát. Ősszel nem levelezik le a hajtások alját a fürtök körül, mert Kaló Imre szerint az elöregedő leveleken áttörő napfény hatására alakul ki az a hamvasság, amely megvédi a bogyókat a naptól. Ennek ellenére ősszel nincs szükség rothadás elleni szerekre.
Évente 2-5 zöldmunkát végeznek, ezek (átfedésekkel!) a következők:
* törzstisztítás (2-3 alkalommal);
* kötözés, befűzés (4-6 alkalommal);
* csonkázás (4-6 alkalommal);
A munkák idejét illetően a népi tapasztalatok irányadóak, de az évjárattól függ, hogy ténylegesen mikor kerül sor a munkára.

Szüret

A korai fajtákat (pl. irsai, rizlingszilváni, szürkebarát) szeptember közepétől, a kései fajtákat (olaszrizling, cabernet savignon) november közepe-végén szedik. Ilyenkor már a bogyók ráncosodnak, a bogyók a túlérés jegyeit mutatják. Kaló Imre szerint a szőlőből teljes érésben kiváló, túléretten különleges bor készíthető.
A teljes érettséget kóstolással állapítják meg. Elsődlegesen a szőlőbogyó íze a fontos, de a magoknak is barnáknak kell lenniük, és szétrágás után nem húzós, savanyú éretlen ízűnek, hanem szinte már-már édességbe hajlóan, finoman tanninos ízűnek kell lenniük. Teljes érésben a szőlő 20-24 cukorfokos. Ilyen tőketerhelésnél a bogyók savtartalma soha nem problémás, és az almasav részben már a szőlő bogyójában átalakul.
A szőlőt szüretelő ládákba szedik, egy ládába 15-18 kg fér. Kézzel szüretelnek, a bogyók legcsekélyebb roncsolására törekszenek. 20 °C fölött sohasem szüretelnek, ideálinak a 10 °C körüli nappali hőmérsékletet tartják a szüreteléshez. A szedés után 2-3 órán belül lebogyózzák a szőlőt egy zúzóhenger nélküli, saválló acélból készült, forgódobos bogyózóban. (A gép 40-50 mázsát képes bogyózni óránként, de még soha nem használták ki ezt a teljesítményt.) A bogyózó használatakor a mag nem sérül.

EGERBEN IS VÁRJUK SZERETETTEL

Minaret Apartman

Ajánlatkérés