Az ember

Pincészet - Kaló Imre - Kaló Imre pincészete - Szomolya - 2010, June 4 - 17:11

„Az erkölcs hófehér kövezetéről elindulva lehet csak értéket létrehozni..." mondja Kaló Imre, amivel úgy gondolom, minden jóravaló ember egyet is ért. Az efféle emberekre, amilyen Kaló Imre is, manapság azt szokták mondani: megosztó személyiség. Ezzel szemben én azt mondom: értékteremtő. Mások azt mondják róla: csodabogár, megszállott, én azt mondom: józan. Még akkor is, ha mondókájának vissza-visszatérő eleme a mámor.

Mert valójában mi is a bor lényege? Örömszerzés. Annak, aki megtermeli és annak is, aki megissza. Akkor, úgy és annyit, ami a jót, a minőséget, a mértékletességet, a szellemet, és a szeretetet szolgálja. Mert mindaz, ami Kaló Imre pincéjében megvalósul nem más, mint ezeknek az értékeknek a teremtése és szolgálata.

Ő nem a modern értelemben vett bortermelő. Mégis az egyik legtudatosabb, akivel valaha találkoztam a borászok közül. Ugyanis egyáltalán nem érdekli, mi történik körülötte. Teszi a dolgát aszerint, amit küldetésének tart. Továbbörökíteni a Kárpát-medencében élők szőlőhöz-borhoz kötöttségének hagyományát, ami véleménye szerint a magyarok számának csökkenésével együtt rohan a kiveszés felé. Ezért válik a beszélgetés második órájában értelmetlenné az a kérdés, hogy miért dolgozik ennyi szőlőfajtával. Az ő szempontjai szerint ez - minimum 20 fajta - egyáltalán nem sok, sőt, folyamatosan bővíti a repertoárt. Egyszerűen azért, hogy legyen hol megtalálni ezeket a fajtákat. Génbank a szőlőfajtákhoz és génbank a barátsághoz. Újratöltő állomás.

Mint gyakorló erdész, Kaló Imre most éppen Panni nevű (Horváth Józseftől kapta) végtelenül okos és szeretetre méltó vizslájával járja a szőlőhegyet. Területének nagysága eléri a 17 hektárt, ami nem kevés. Nagylánya már szőlészetet tanul, kisfia bemutatókon segíti. Felesége vélhetően végtelen türelemmel szemléli férje nem mindennapi tevékenységét, aki Szomolya büszkesége. Hivatalosan. Mert irigye gondolom bőven akad a helyi gazdák között. Az elhivatottak és kiválasztottak azonban tudják, hogy itt nem mindennapi munka folyik. Szepsy István, Horváth József, az Orsolyáék éppúgy tisztelik, akárcsak Demeter Zoltán. Hiába mosolyogják sokan háta mögött sajátos „vadkárenyhítő" programja, vagy éppen Berecz András vagy Hrabal Pepin bácsijának stílusában szájából kigördülő mondatfolyondárjaiért, néha otromba vicceiért. Most már tudom, hogy ha itt a Kárpát-medencében úgy halunk meg, hogy Kaló Imrével nem találkozunk, talán kár is volt megszületnünk.