Szomolyai pinceházak

Szomolya - Falusi szálláshelyek - Falusi szálláshely - Rózsakert Vendégház - 2010, June 11 - 15:02
Szomolya - Falusi szálláshelyek - Falusi szálláshely - Rózsakert Vendégház - 2010, June 11 - 15:02

A Bükk-hegység pinceházait a magyar néprajzi irodalom Szomolya község példáján keresztül ismeri, ugyanis Bátky Zsigmond a neves etnográfiai és földrajzi kutató 1906-ban írt róla egy rövid ismertetést. 1862-ben készített térképen 82 pinceházat találhatunk.

A zsellér lakossággal együtt azonban állandóan gyarapodtak és a két világháború között egy tudósítás 162-ről ad hírt, s ezekben 820 személy lakott. A pinceházak a falu lakásállományának egyharmadát képezik. 1971-ben Bakó Ferenc felmérése szerint 39 pincelakás volt, ebből 12 már lakatlan és csak pincének, kamrának használták őket. A 27 eredeti rendeltetéssel használt pinceházban 68 személy lakott. A felvett adatok értelmében a 39 lakáshoz 31 pince tartozott, 19 kamra és 5 istálló s e számok arról tanúskodnak, hogy a barlanglakók nagyobb részének valamilyen köze volt a szőlőműveléshez, az 5 istálló viszont az állattartás szerényebb szerepét jelzi.

Megállapítható továbbá, hogy 13 alkalommal a konyhából az egyik oldalról lakószoba a másik oldalról pince nyílik, vagyis az észak- és kelet-magyarországi nagytáj általános szoba-pitvar-kamra elrendezésben Szomolyán a kamra helyébe a borospince lép, mint a háromsejtű lakás szerves része. Az Eger völgyétől nyugatra eső terület jelenségeitől eltérően Szomolyán nemcsak a legszegényebb réteg lakott pinceházban, mert a 39 esetből mindössze 5 egyetlen lakóhelyiségből álló és 4 kétsejtű szoba-konyhás lakást ismerünk, a többi már magasabb gazdasági és társadalmi szintet feltételez. Ez a megállapítás egyébként megegyezik a falu véleményével is régen a barlanglakásokban nemcsak szegények, hanem "boros gazdák" is laktak, akiknek évente 40-50 hektoliter boruk volt 1-1,5 ha szőlővel.

A Szomolyán megismerhető barlanglakás típus némileg eltérő a szomszédos helységekétől. Mivel a barlanglakások tulajdonosai jórészt szőlőgazdák voltak, akik igyekeztek elérni a föld felszínén álló házak műszaki és esztétikai színvonalát, így a hagyományos elemek, formák időnap előtt elavultak. Ezzel magyarázhatjuk a félköríves vagy kosáríves tufaformának sűrűbb megjelenését és a tüzelőberendezések viszonylagos korszerűségét, azt, hogy a pinceház mindig egy szinten van a fennálló házakkal. Ebből következik természetesen az is, hogy a pinceház elvesztette önálló sajátos jellegét és több tekintetben hasonult a falu többi lakóházához. A fennálló házak formavilágát elérni kívánó törekvések vezettek oda, hogy egyrészt a barlanglakásokban is kialakultak a homlokzatot védő kőoszlopos tornácok, másrészt megszülettek a kétszintes "emeletes" pinceházak.

A pinceházakat vágó népi mesterek ez utóbbi formával már meg is kívánták haladni a falu korábban ismert lakóház típusait, mert az emeletes parasztház, mint tudjuk a barlanglakók építési korszakánál csak jóval későbbi időben vált elérhetővé. Tipikus példája ennek a Toldi út 13.sz.alatti ház, amit Bauer György kőfaragó készített a maga számára. Ez nemcsak Szomolyán, de Közép-Európában is egyedülálló és mind a lakóház, mind az udvar építményei a jómódú szőlősgazda életmódját, igényét tükrözik.